„Némely foltok nem távolíthatók el az anyag megsértése nélkül.” – szól Hrabal Bambini di Praga 1947 című regényének mottója, melyet egy tisztítóüzemi cédula ihletett. De vajon elengedhetetlen, hogy minden foltot nyomtalanul eltávolítsunk? Modern világunkban a sebzettségről nem illik beszélni. A sérülékenység tabu, a gyengeség jele, leplezendő szégyenfolt. Pedig emberi kapcsolatainkban folyamatosan súrlódunk, olykor felsértjük egymást, a gondosan rejtegetett csomagok pedig titokban is nyomják a vállunkat, és ott állnak minden döntésünk hátterében.
A hagyományos japán kintsugi technika lényege, hogy egy törött kerámiatárgyat aranyporral vagy más látványos anyaggal kevert lakkal javítanak meg, ezáltal a sérülés a tárgy történetének részévé válik, és még az értékét is növeli. Csodálatos hagyomány! A Ludwig Múzeum Finom Illesztések – Golden Repair című kiállítása a sérülés, a javítás és a gyógyulás témáját járja körül, egyéni és társadalmi szinten, önreflexióra biztatva a látogatókat.
Dédnagymamám közel 91 éves koráig élt, a szűk családommal egy fedél alatt. Emlékeimben mindig derűs természetű, angyali jelenségként maradt meg, akit pedig megacélozott a történelem. A megpróbáltatások meggörbítették hátát, meggyengítették végtagjait, völgyekké mélyítették ráncait, de a világba vetett hitét nem tudták megtörni. Ahogy a múzeumban sétálok, élénken eszembe jut mosolygós arca. Mély ráncai az arannyal javított kerámiarepedésekhez hasonlóan csak még értékesebbé tették őt.
A kintsugiban a hiba nem gyengít. A sérülés nem szorul takargatásra. A sebeket és a töréseket nem tagadja, épp ellenkezőleg: a nagyvilág szeme elé tárja, így azok mesélni kezdenek. A fogyasztói társadalom működési mechanizmusai félelmetesen távol, és egyre távolabb állnak ettől a szemlélettől. Ami eltörött, elromlott, a növekedést istenítő kultúrában már nem javításra szorul, hanem azonnali cserére. A gyors fogyasztás, lecserélés és eldobás automatizmusa a tárgyakkal kezdődik, de nem áll meg itt, a minták hatnak az emberi kapcsolatokra és a társadalom iránt érzett felelősségre is. A kötődés képessége egyre gyengül, az univerzumunk töredezik. Hogy ezzel a vesztünkbe rohanunk, nem kérdés. Hogy a jó mintákkal még gyógyítható-e a világ, annál inkább.
A fejetlen tempó, a kizsigerelő teljesítménykényszer és az eddig sosem tapasztalt ingergazdagság miatt ránk nehezedő óriási mentális teherre egyre több fogalma van a pszichológiai szakirodalomnak, tagadhatatlanul a kiégés társadalmában élünk, és nehéz elhinni, hogy egy megrengető csapás vagy az erőforrások kimerülése nélkül bekövetkezhet a szemléletváltás. Családon belül, generációról generációra örökítjük némán a belénk ivódott traumákat. A világ talán még sosem volt ilyen töredezett és sérült, de még soha nem is vágyott ennyire a gyógyulásra.
A tárlat darabjai egytől egyig elképesztően erősek, mindjárt az elején Yoko Ono Mend Piece-installációja fogadja a látogatókat, akik asztalhoz ülhetnek, és csészék, tányérok törött darabjait javíthatják meg, finom illesztésekkel, néhány eszköz segítségével. Ezt követően teremről teremre fokozatosan haladunk mélyebbre traumáink és sebeink feltárása felé a törött lélek egyéni gyógyításától a családi kibeszéletlen kudarcokon, a társadalmi kitaszítottságon és az ember-természet egységének megbomlásán át a megküzdési stratégiák és helyrehozási kísérletek felvonultatásáig.
A hagyományos női attribútumok közé tartozik a gondoskodás, a gyógyítás, jellemzően a család összetartása, a viszályok elsimítása, az ütések tompítása is a nők vállát nyomja. A megannyi láthatatlan munka, szótlanul viselt fájdalom és sírig tartó önfeláldozás elvárása lassan felőröli az embert. Különös erővel hatott rám ezért Czene Márta Törések és illesztések című videója, melyből édesanyja, Hikádi Erzsébet festőművész mindig meg-megjavított korsóját és személyes áldozattörténetét ismerhetjük meg.
A gyűjtemény egyik legmegrázóbb eleme Emília Rigová A hely, ahol semmi sem nő többé című műve, mely a kényszersterilizációk megalázó gyakorlatát járja körbe. A posztszocialista országokban a roma nők tudtuk és beleegyezésük nélküli művi meddővé tétele hosszú távon nyomot hagyott a családokban, a fájdalmat a nőknek csendben szégyenkezve kellett hordozniuk magukban életük végéig.
Megbomlott az egység ember és természet között is, a kizsigerelésnek pedig hatalmas ára van hosszú távon. Felkavaró Nagy Csilla és Süveges Rita Legyőzzük az időt című installációja, mely egy kutatásalapú művészeti projektből indult a mecseki Boda település határában, ahova egy atomtemetőt terveznek létrehozni a falu alatt fekvő agyagkőzetben. Az atomerőművek fűtőelemei által ihletett hatszögletű agyagformák sorozata mellett egy kisfilmet is megtekinthetünk a performatív gödörégetésről, a bányászatról és a radioaktív uránról.
A gödi botrány nyomán lassan mindenki számára egyértelművé válik, hogy a természet leigázása és a veszélyek eltussolása beláthatatlan következményekkel járhat. Erdei Krisztina és Hatala Noémi Az ellenállás akkumulátorai című projektje a mikepércsi akkumulátorgyár elleni demonstrációkról szól, fotográfiákkal, meghallgatható interjúrészletekkel. A kiállított tárgyak az aktivizmus üzeneteivel már előremutatnak, és egyfajta gyógyításra irányuló szándékot, tettre sarkalló motivációt is felvázolnak.
A rehabilitáció jelentősége és időszerűsége is megfogalmazódik a kiállításon. Ernesto Neto Yokume Entitree Alegria című nagyméretű, látványos szoborinstallációi belsejébe akár be is léphetnek a látogatók, hogy saját bőrükön érezzék: mindannyian egy náluk jóval nagyobb társadalmi szövet részei, így a változtatás egyéni szándékát a kollektív cselekedetnek kell követnie.
Az, hogy mennyi esély van az újjáépítésre, nyitott kérdés marad, de a közösség gyógyító ereje és a jó példák még kecsegtetnek reményekkel. A gyűjtemény tele van értékes alkotásokkal, melyek a legmélyebb sebekkel sem félnek szembesíteni, és melyek nyomán tovább cikázhatnak gondolataink. Tele vagyunk törésekkel – talán az egyetlen járható út az lenne, ha nem tagadnánk tovább létezésüket, inkább csendben leülnénk az asztalhoz, és finom illesztésekkel, aranyporos lakkal megjavítanánk azokat, beépítve a saját történetünkbe. Hátha még nincs késő a gyógyuláshoz.
A Finom Illesztések – Golden Repair című kiállítás 2026. március 8-áig még megtekinthető a Ludwig Múzeumban.
Kurátorok: Dabi-Farkas Rita, Popovics Viktória. A képek 2026. február 13-án készültek. A rajtuk szereplő művek: 1. Ernesto Neto: Yokume Entitree Alegria (2020), Szemző Zsófia: Leguminosae futurum, az örök alap (2025) és Magok rendje, ex situ megőrzés (2025), 2. a Ludwig Múzeum bejárata, 3. Fuzzy Earth: Szerencsétlen, de bátor fajok (2022), 4. Tárgyak a Skanzen – Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum gyűjteményéből (Kötözött bögre, Sózóteknő, Tál), 5. Emília Rigová: A hely, ahol semmi nem nő többé (2025), 6. ismét Ernesto Neto: Yokume Entitree Alegria (2020), Szemző Zsófia: Leguminosae futurum, az örök alap (2025) és Magok rendje, ex situ megőrzés (2025). (És külön köszönet a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár budafoki tagkönyvtárában dolgozóknak, amiért zárás előtt belóghattam még egyszer csekkolni a Hrabal-idézetet.)
