Ha még mindig nem tudod, miért kellene most a Tiszára szavaznod, következzen egy szubjektív bűnlajstrom női szemmel.
Nem győzhet egy ilyen kormány. Nem maradhatunk következmények nélküli ország, és ha a nép most hatalomban tartja őket, túlzás nélkül pusztító hétfőre fogunk ébredni. Olyan pokolian súlyos bűnökre derült fény az elmúlt években, amelyektől minden jó érzésű ember gyomra görcsbe rándul.
Pedofilmosdatás és a „nem mi szültük”
Hányingerem van, ha arra gondolok, hogy egy olyan országban kell élnünk, amelyben eltussolhatók a gyermekbántalmazások vagy a gyermekvédelmi rendszerben működő prostitúciós hálózat, és ma is olyan emberek élhetnek szabadlábon körülöttünk, akik a kiskorúak egyik legkiszolgáltatottabb csoportját semmisítették meg emberileg. Azokét, akik nem tudnak hazamenni, hogy segítséget kérjenek, és az egyetlen, akitől a rendszerben segítséget kérhetnének, nemcsak elengedi a kezüket, de a mélybe taszítja őket (vagy épp Zsolt bácsi ágyába), ezzel ellopva a maradék önbecsülésüket, és ellehetetlenítve a jövőjüket. Vérlázító, ahogy hazudnak, hallgatnak, sőt, bűnözőknek titulálják azokat, akiknek a legnagyobb segítségre lenne szükségük egy normális élet elkezdéséhez. Ha van pokol, bízom benne, hogy külön bugyor vár rájuk.
Nem győzhet egy olyan kormány, amelyben egy belügyminiszter szájából következmények nélkül elhangozhat ez a mondat a kórházban maradt csecsemők helyzetéről: „nem mi szültük őket, nem hagytuk ott őket”. 2025 novemberében a TASZ adatai alapján 353 kórházban hagyott babáról volt tudomásunk, akikről vagy lemondtak szüleik, vagy nem vihették őket haza, olykor indokolatlanul emelve ki a családjukból. Babák, akiket sosem ringatnak, nem vesznek fel, nincs testi kontaktusuk szülőkkel akár hónapokon át, a legfontosabb időszakban hozzászokva a kötődés hiányához, és ezt az ellopott időt már semmi nem tudja pótolni a mentális fejlődésükben.
A Fidesz háborúpárti. Igen, jól olvasod.
Nem győzhet egy olyan kormány, amely ennyire nyíltan háborúpárti, és veszélyezteti az ország szuverenitását. Félsz, hogy háborúba keveredhet az ország, ezért szavaznál a Fideszre? Ami tény: Orbán Viktor három olyan nemzetvezető lekötezetettje és jó barátja, aki az elmúlt években háborút indított. Trump, Putyin, Netanjahu kezéhez egyaránt vér tapad, utóbbiak a hágai Nemzetközi Bíróság által elítélt háborús bűnösök, akik ellen nemzetközi elfogatóparancs van érvényben. Orbán azt ígérte, bármiben az orosz elnök rendelkezésére áll, Szijjártó az orosz külügyminiszternek, Lavrovnak jelent telefonon az Unió tanácskozásairól, míg Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a NATO kapcsán tett pontosan ugyanolyan megjegyzéseket, amelyek 4 éve Márki-Zay Péter lejáratókampányához jelentettek muníciót. Arról már ne is beszéljünk, hogy a miniszterelnök fia olyan katonai missziókat tervezhet Csádba, amelyek során előre tudottan több száz magyar katonát küldtek volna a biztos halálba. Cserébe egy megtámadott ország vezetőjének képével undorító lejárató plakátokkal szórják tele az országot, a pénzünket nem sajnálva. Mi meg helyettük szégyelljük magunkat, és szabadkozni kényszerülünk a világ előtt. Soha többé nem akarok látni kék plakátot!
Nem győzhet egy olyan kormány, melyben a miniszterelnök dehumanizál, poloskának, kártevőnek nevez, és nagytakarítással fenyegetőzik. Meggyőződésem, hogy egy győzelem olyannyira megrészegítené a regnáló hatalmat, hogy mindent, amibe félig belekezdtek, csak még nem volt kellő társadalmi támogatottsága, be is fogják fejezni. Ne legyenek kétségeink, a napirendről átmenetileg lekerült ellehetetlenítési törvény beiktatása esetén a civil szféra és a kritikus sajtó teljes lemészárlása következik. Az utolsó meg majd nyugodtan kapcsolja le a villanyt.
Nem győzhet egy olyan kormány, amelyben a miniszterelnök magára és családjára írja a fél országot, személyes szimpátiára hivatkozva zavartan hadovál Matolcsyról és a Magyar Nemzeti Bankból eltűnt több mint 500 milliárd forintnyi összegről, amelyet a köznyelv a világ legnagyobb bankrablásaként emleget, vagy akik a gödi akkumulátorgyár botrányát elbagatellizálják. Nem győzhetnek ők, akik az alapvető jogokat kényük-kedvük szerint korlátozzák, a gyülekezési jogot mondvacsinált okokkal felrúgják, a romák felemelkedését eltagadják, az LMBTQ-t összemossák a pedofíliával, a kultúrát kisajátítják, a szellemi színvonalat szisztematikusan lezüllesztik, és fürdőznek benne.
Gyávává tették az embereket
És legfőképp, ami számomra különösen fájó pont, és amit a sajtóban dolgozva nap mint nap megtapasztalunk: nem győzhet egy olyan kormány, ami gyávává teszi az embereket. Rengetegen félnek felszólalni, inkább öncenzúrába menekülnek, és nemhogy a nyílt politikai állásfoglalástól félnek, de nem mondják ki, írják le vagy osztják meg már azt sem, amiben pusztán politikai áthallást éreznek, nehogy kikezdhetők legyenek. Csak ki akarnak maradni, magukra húzva a takarót, és a világról tudomást sem véve csukott szemmel, befogott füllel, levegőt visszafojtva kibírni, hátha enyhül a nyomás, és belefektetett munka nélkül is eljön számukra a szabadság. Majd más elvégzi helyettük a piszkos munkát.
Így válnak némán a vétkesek közt cinkosokká, szemrebbenés nélkül utat engedve a hatalom pusztításának és túlkapásainak. Amikor az első tüntetésünkön szervezőként színpadra álltam, sokan óvatosan vagy néha egészen nyíltan szegezték hozzám a kérdést: nem félsz a következményektől? Talán csak idióta vagyok, de az egy pillanatig nem futott át az agyamon, hogy félnem kellene. Aggódtam amiatt, hogy nehézségek adódnak a szervezés alatt, izgultam azon is, hogyan fogadják majd a programot vagy a felmerülő hibákat a résztvevők, vagy hogy két nap alatt sikerül-e egyáltalán összehoznunk olyan színvonalú rendezvényt, amihez szívesen adjuk a nevünket, de végül beigazolódott számomra, hogy megérte: életem legmeghatározóbb élményei és legbüszkébb napjai lettek azok.
A legveszélyesebb egy ország életében, ha teret adunk a félelemnek, ha elhisszük, hogy kétszer meg kell gondolnunk, mi mindent kockáztatunk azzal, ha kiállunk a magunk és mások igazságáért – a legszégyenletesebb emberi tulajdonságnak a gyávaságot tartom. Nem tudok azonosulni az attitűddel, hogy maradjunk csendben, ne szólaljunk meg, ne konfrontálójunk, nyeljük le a békát, de legalábbis vigyázzunk, ki előtt mit mondunk, pusztán a túlélés jegyében. Mit ér a túlélés, ha közben pont a lényeg veszik el? Ha meghunyászkodva kell a tükörbe néznünk, mert még csak meg sem próbáltunk tiltakozni? Ha csak akkor vagyunk bátrak, amikor semmit nem kockázatunk, ugyanúgy gyávák maradtunk, mintha semmit nem tettünk volna. Mert valójában szó szerint semmit nem tettünk. Az Orbán-rendszer megbocsáthatatlan bűne éppen ez: gyávává tette az embereket.
Ha pedig ilyen súlyos bűnök után még megadjuk az esélyt nekik a folytatásra, azt jelenti, semmiféle morális igényünk nem maradt. Elegem van abból, hogy az ország fuldoklik a felülről ránk kényszerített megosztottságtól. Aki nem ért egyet, az ellenség, hazaáruló, és nem magyar. Óriási szükségünk lenne arra, hogy 16 év után végre leválthatónak érezzük a kormányt. Olyan régóta regnálnak, hogy elfelejtettük: a kormányváltás egy demokráciában teljesen természetes lenne. A hatalomhoz való foggal-körömmel ragaszkodásnak már önmagában gyanúsnak kell lennie. Annak mindig oka van.
Mi van, ha a Tisza Fidesz 2 lesz?
A jelenlegi arrogáns, hozzá nem értő bagázsnak mennie kell. Egy ideális rendszerben valószínűleg sosem húznám be az x-et a Tiszára, nem a szívem csücske Magyar Péter sem, noha az elképesztő teherbírását és kiváló politikai képességeit kétségbe nem lehet vonni. De konkrétan semmi értelme azért nem szavazni rá, mert félsz, hogy ugyanúgy folytatódik minden, mint a Fidesz kormányzása alatt… Ha a Fidesz győz, egészen biztosan ugyanaz folytatódik, sőt, fék nélkül rohanunk a vesztünkbe. Harmadik út jelenleg nincs. Borzasztóan elszomorít, hogy már annyira kétségbeesett a magyar társadalom, benne én is, hogy ha csak annyi lenne a szavazólapon, hogy „bármi más”, arra is leszavaznék. Mert kell a változás esélye, és mert valahogy jeleznünk kell, hogy nem lehet bármit megtenni a néppel. Mert nem távolodhatunk el teljesen Európa eszméitől. Mert nem akarunk Putyin csicskái lenni.
Mert csak kormányváltással van esély arra, hogy csatlakozzunk az Európai Ügyészséghez, ami számomra fontos garanciát jelent, vagy arra, hogy legyen egy iszonyatosan hiányzó környezetvédelmi minisztériumunk. Mert bár a rájuk bízott teljhatalommal a kontinens egyik legjobban fejlődő országa lehetnénk, az elmúlt 16 évben egy parányi jobbító szándékot sem láttunk, az egészségügy romokban, az oktatás kivéreztetve, a szabad hangok ellehetetlenítve, a tömegközlekedés pedig önmaga paródiájává süllyedt.
Mert a Tisza még csak nem is egyenlő Magyar Péterrel, szakmailag egyértelműen hiteles arcok szeretnének változást hozni az országban: most mondd, hogy nem egy érezhető minőségi ugrás lehetne Nagy Márton helyén Kapitány Istvánt látni, vagy akár egy Bódis Kriszta a parlamentben? Nem várhatunk április után tejjel-mézzel folyó kánaánt egy szétlopott országban, rekordnagyságú költségvetési hiánnyal. De csak így van egyáltalán esély arra, hogy négy év múlva ne a süllyesztőben találjuk magunkat, hanem egy demokratikus választásra készülődjünk, ahol talán már szíved és értékrended szerint szavazhatsz.
Különben még csak esély sem marad erre, és gátak nélkül épülhet tovább egy keleti típusú autoriter rendszer. Nem vagyok pártok lekötelezettje, éppúgy tüntetni fogok egy Tisza-kormány fennállása esetén is, ha határátlépést érzek, és az alapvető emberi jogok sérülhetnek egy döntés miatt, mert igenis ki kell állni az elveink mellett. (Köszönöm anyunak és apunak, hogy ilyen makacs elvhűséget és a bátorságot örököltem tőlük. Apukámtól, aki képtelen a meghunyászkodásra, és anyukámtól, aki mindennap aktívan beszélget az emberekkel, ezzel gyengítve ezt a mérgező, beágyazott hatalmat.)
Vasárnapra már csak egyetlen kérdés maradt: Moszkvát vagy Európát választod?
(Ha nem szavazol, az előbbit válaszod.)
Hát akkor áradjon, gyerekek!
