Gondoltad volna, hogy Osvát Ernő, a Nyugat szerkesztője és a folyóirat mecénása, Hatvany Lajos nem csupán zajos kávéházakban és füstös szobákban ütköztette összeférhetetlennek tűnő nézeteit a lap működési elveiről, de viszonyuk elmérgesedésével egy szép napon úgy döntöttek: feltűrik az inget, kardot ragadnak, és párbajt vívnak? S bár a kimenetelre és egyáltalán a megvalósulásra is mindenki másképp emlékszik, a botrány két dolgot biztosan hozott magával: Hatvany hátat fordított a lapnak, az előfizetők száma viszont jelentősen nőtt.
A Nyugat titkos története
Sallai László a mai magyar alternatív zene egyik legtermékenyebb és legkiemelkedőbb alakja, tagja a Felső Tízezernek, a Galaxisoknak, a Platon Karataevnek, a Captain Average-nek, a Zombie Girlfriendnek és a The Somersault Boynak, amikor pedig épp nem valamelyik (vagy egy este leforgása alatt akár több!) zenekarával lép színpadra, hol szólóesteken, hol más zenésztársakkal duó formációban csíphetik el a rajongók, illetve a Libri Spotify– és Youtube-csatornáján meghallgatható Világlapozó podcast műsorvezetőjeként is tevékenykedik. Annyi szent, hogy kifogyhatatlan energiáját sokan irigyeljük.
Az eredeti végzettsége szerint magyar-történelem szakos tanár már több alkalommal tartott rendhagyó zenés irodalomórát is lelkes közönségének A Nyugat titkos története címmel, legutóbb a belvárosi Három Hollóban hallgattuk meg. (Érdekesség: a helyszínnek is van irodalmi kötődése, a nevét ugyanis Ady Endre tiszteletére kapta a költő egykori kedvenc kocsmájáról, mégpedig születésének 140. évfordulóján.)
Sallai Laci a motivációjáról elmesélte: annak idején egy baráti beszélgetés során merült fel a Nyugat témája, amikor ő irodalomtanári mivoltában sziporkázva izgalmas történetekkel bombázta a hallgatóságot. Végül arra jutott, a folyóirat megérdemelné, hogy a nagyközönség jobban megismerje működését, belső világát, és ne csak a száraz tananyagot jegyezzük meg, ami irodalomórákon elhangzik, vagy amit érettségire bemagolunk. Az információk labirintusában egykori egyetemi tanára, Fráter Zoltán irodalomtörténész volt segítségére.
A Nyugat kiadott lapszámai mögött emberi sorsok húzódnak meg, legendás barátságokkal, szerelmekkel, maró fájdalmakkal, olykor ellenségeskedéssel vagy szakmai féltékenységgel. Sallai Laci kiváló érzékkel válogatja egy csokorba a folyóirat szerzőinek kevésbé ismert személyes történeteit, hol komédiába illő, hol kifejezetten tragikus szálakat mutat be, vagy épp gitárt ragad, és megzenésített versekkel színesíti az estét.
Az est egyik főszereplője Osvát Ernő, akinek a nevét érettségi után kevesen emlegetik, pedig a magyar irodalom megkerülhetetlen alakja volt a Nyugat vezéregyéniségeként. Személyes misszióként azt vallotta, hogy sosem szabad megállni a tehetségkutatásban, fáradhatatlan munkája számos szerző számára belépőként szolgált a magyar irodalomi kánonba.
Akadt, amikor kávéházakban személyesen követelt verseket a gyanútlan költőktől, máskor temérdek kéziratot olvasott végig, hogy új írókat szerezzen a folyóirat számára – de nevezetes az a lényegre törő és megmosolyogtató levél is, melyet Babitsnak fogalmazott, miután A Holnap című antológiában rábukkant egy írására, és amely meghívót jelentett a költő számára a nagybetűs irodalomba:
„Tisztelt uram, kérem, küldje el nekem összes műveit. Híve Osvát Ernő.”
A nyugatosok között kötődő barátságok közül kiemelkedik Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes legendás, mély kapcsolata, melyből a humor sem hiányzott. Az esten elhangzik Cecil Jeopardy neve is, akinek története az irodalomórákat bizony sokkal emlékezetesebbé tenné. Ő volt ugyanis az a fiktív ausztrál szerző, akit Kosztolányi, Babits és Karinthy talált ki a sznobok megleckéztetésére, és akinek utóbbi révén olyan aforizmákat köszönhetünk, mint: „A hegycsúcsok mindig felül vannak.” „Víz alatt nem lehet énekelni.” „Semmiből a kevés is sok.”
A titokzatos alakról Babits Mihály így ír Keresztülkasul az életemen című kötetében:
„Jeopardy nem akart más lenni mint gunyoros tréfa, áprilisjáratás, hadjárat az irodalmi sznobok ellen. Már előre élveztük azoknak arcát akik nem merik bevallani, hogy semmitsem olvastak Jeopardytól; akik megesküdnek hogy látták valamely ritka művét első kiadásban; akik összehasonlították a német fordítást az eredetivel.”
Az iskolapadokat koptatva azt is megtanuljuk, hogy az első világháborúban pacifista írások sora jelenik meg a Nyugat hasábjain, azt viszont már kevesebben tudják, hogy ki volt az a költő, aki olaszországi útját megszakítva a háború kitörésének hírére vonatra szállt, és hazaérkezve már a pályaudvaron azonnal és végérvényesen összeveszett egy, a háborút ünneplő ismerősével. De talán azt sem mindenki találná el, melyik nyugatos költő dolgozott minden erejével azon, hogy felmentesse magát a szolgálat alól, és ki az, aki a frontot megjárva, a borzalmakkal szembesülve írta meg háborúellenes regényét.
És ha már a kérdéseknél tartunk: vajon ki nevezte a Nyugatot búsongó költők gyülekezetének? Ki volt a Nyugat nagy tévedése, aki fájdalmasan panaszkodott arról, hogy lótól-öszvértől-szamártól is közöl verseket Osvát Ernő, csak tőle nem? Kinek címzi Ady Enyhe újévi átok című versét? Milyen személyeskedéssé fajul Osvát halála után a szerkesztőtársak, Babits Mihály és Móricz Zsigmond ellentéte?
Természetesen nem árulom el, ezekre mind-mind választ kaphat az, aki részt vesz A Nyugat titkos története című irodalmi esten, amely 2026-ban több alkalommal is visszatér majd a színpadra. Óriási élmény, humoros és szívfájdító történetek sorát ismerheti meg a közönség, miközben megzenésített versekre andaloghat Ady Endrétől Heltai Jenőn át Szép Ernőig. Minden zene- és irodalomkedvelőnek szívből ajánlom a másfél órás estet, tökéletes szellemi és lelki töltődés.
(Három Holló, 2025. 11. 12. Sallai Laci: A Nyugat titkos története)
Köszönöm, hogy idáig olvastál. Ha tetszett, ajánlom figyelmedbe korábbi írásomat is a Galaxisok Lehet, hogy erről álmodtunk című koncertjéről.
