Emlékszem, 2016-ban, naiv, reményekkel és indulattal teli huszonévesként írtam egy cikket arról, mekkora szégyenérzettel töltenek el a kormány hergelő stílusban, kétbites egyszerűséggel megfogalmazott menekültellenes kék plakátjai, amit az én adóforintjaimból az utcára hánytak, és egyszerűen nem tudom kezelni a helyzetet. Nem tudom, hogyan forduljak el, merre nézzek, amikor a busz megáll egy ilyen plakát mellett, hogyan kezeljem a felülről szított gyűlöletet. Azt hittem, annál aligha süllyedhet mélyebbre a kormányzati kommunikáció színvonala, de a tapasztalat azt mutatja, hogy évről évre képes alulmúlnia önmagát, és mindennapra tartogat valamit, amitől világunk egy kicsit sötétebb hellyé válik. Mi mindent lehetett volna kezdeni 15 év teljhatalommal, ha csak egy szemernyi jobbító szándék is felsejlett volna, és nem a megalománia lett volna az egyetlen mozgatórugó, atyaég!
A társadalom iránt érzett felelősséget viszont sós kútba tették, onnan is kivették, kerék alá tették, onnan is kivették… 2025 van, és egy puskaporos hordó tetején csücsülve lóbáljuk a lábunkat, nyaljuk a fagylaltot, élvezzük a gyilkos UV-sugarakat, lángos, tejföl, kisfröccs, emberek, ennyi kell! Indulatainkra finom eleganciával ráterítettük a strandon jól bevált mágikus törülközőt, amiről hiába hisszük, hogy láthatatlanná tesz: alatta ott púposodik minden még ki nem mondott átok és elfojtott düh. Próbálunk nem tudomást venni arról, hogy egyetlen szikra elég, és felrobbanunk.
Eredetileg szerettem volna írni egy cikket arról, hogy ellenzéki érzelműként is mennyire zavar, hogy mindenki a miniszterelnök dadogásán viccelődik, mintha egy nyelvbotlás feljogosítaná a társadalmat a bullyingra… ez az ő módszerük, basszus, mi legyünk már elegánsabbak! Az „ada dadada” nekem egyébként sem több, mint egy végtelenül megfáradt ember megnyilvánulása, akinek nem csak a kanyarban előzés életveszélyes manővere nem akar összejönni, de már le-lecsukódnak a szemei a volán mögött, és képtelen belátni, hogy át kellene engednie a kormányt egy frissebb, kipihentebb sofőrnek, akivel nem egy frontális karambollal ér véget az utunk… Aztán szembejött velem a legújabb uszító hirdetés, és most valahogy képtelen vagyok felmenteni őt bármi alól, vagy eleganciára inteni a társadalmat. Bár Szentkirályi Alexandra minősíthetetlen csomagtartós agymenésén is nehéz volt túllépni, az szinte eltörpül az új produktumuk mellett. Attól már tényleg minden jó érzésű ember gyomra felfordul, ha megpillantja a propaganda legfrissebb szörnyszülötteit, a néhány napja kikerült plakátokat.
Gyötör a tehetetlenség, hogy már megint mi lettünk Európa szégyenfoltja, és még csaknem egy évig eltart az ámokfutásuk, ha ugyan van még (kell, hogy legyen!) kiút belőle. Feri visszavonult, Soros már lejárt lemez, de szerencsére tudunk még kirántani ellenségképet a tarsolyból! A plakátokon Zelenszkij, a megtámadott Ukrajna elnöke, aki több mint három éve védi nemzetét egy hitvány, véreskezű, elmebeteg diktátortól, egy tojásból kikelve tűnik fel, balján a magyar Zelenszkijnek elnevezett Magyar Péterrel. Bár önmagában ez még akár hízelgés is lehetne OV legesélyesebb kihívójának, itt még nincs vége, természetesen a videós fröcsögést sem ússzuk meg. Szerencsére ismételten kiderült, hogy a pénzünk mindig jó helyre megy: nem csak Hermès-táskára, zebrára meg Marriottra, de frappáns hirdetésekre is összedobjuk nekik, amiben megalázhatjuk egy háború sújtotta szomszédos ország vezetőjét és teljes népességét. A diplomácia halott. Ti öltétek meg.
A két tojás párhuzama pedig, hát… erős: Zelenszkij annak idején színészből vált politikussá, szóval a propaganda szerint ripacs, míg Magyar Péterről készült már kampányvideó, és képes elénekelni A börtön ablakába című dalt is. Nem mellesleg balhézik, hiszen az arcába köpködő Menczert is határozottan kiküldte az aurájából. És persze uniós vezetők irányítják őket, akik parancsára háborúba viszik Európát. Csak nekem hiányos még mindig a narratíva? Érdekes, valahogy ismételten fel sem merül Putyin felelőssége egy általa indított és fenntartott háborúban. És az sem, hogy 2025 Európáján a háború már kizárólag az orosz elnök és Orbán érdeke, aki háborús veszélyhelyzet címén évek óta folyamatosan rendeleti úton kormányozza az országot. Nyilván a jenki békegalambokat is mind levadászhatták Brüsszelben, ezért nem ért véget a háború egy nappal Trump beiktatása után. Vagy fogadjuk el az ő kereteiket, és higgyük el, hogy a megtámadott ország vezetője a hibás, amiért védekezik? Ha végre hajlandó lenne megadnia magát, azonnal véget érne a háború – egyszerű ez, mint az egyszeregy! Egy ruszki szomszéd úgyis csak jó lehet nekünk…
A minap felmerült bennem a gyanú, hogy a Pride valójában akaratán kívül is elérhette azt a célt, hogy az ellenzéket megossza, és Magyar Péter távolmaradásával felrajzoljon olyan politikai szereplőket a térképre, akiket támogatva értékes voksok veszhetnek el. Most nem egészen így látom. Az a benyomásom, hogy a Pride tiltásához hasonlóan ez a betámadás is kontraproduktív lehet. Vagyunk szerintem páran, akiknek nem igazán a szíve csücske Magyar Péter és az őt körbezsongó agresszív felhajtás, de bizton mondhatom, aki kibírja ép ésszel ezt az aljassággal, gáncsolással, megfélemlítéssel teli évet, azelőtt emelem kalapom, és magabiztosan teszem rá a voksom.
2025. július 4-ére virradóra, miközben nálunk bőszen plakátoltattak a fiúk, hatalmas drón- és rakétatámadás rázta meg Ukrajna fővárosát, mely ismét súlyos áldozatokat követelt. Azon gondolkozom, vajon a képeket látva megremegett-e még a kezük, összeszorult-e a torkuk, vagy már tényleg elveszítettek minden kapcsolatot a valósággal, és nem éreznek semmi bűntudatot? A végére már csak egy kérdésem maradt: Apáti Bence, te hogy tudsz eddig süllyedni? Tényleg képes vagy ehhez adni a neved? Szégyelld magad a gazdáiddal együtt!
